Bocsi, hogy tegnap nem írtam, de nem jutottam géphez. Írtam a Szemerében felvételit, egész könnyű volt. Utána tökre fájt a fejem, és nagyon fáradt voltam, úgyhogy mondtam anyának, hogy így semmiképp sem megyek színházba, ő ezen nagyon megsértődött. Utána, mikor hazajött, azt hitte nem vagyok kint a szobában, pedig kint voltam, és hallottam, hogy mennyire rühelli a pofámat...máskor azért mondhatná a szemembe is. De nem mondja...hát jó.
Itthon persze továbbra is megy a vita ezerrel, és rohadtul nincs kedvem itthon dekkolni, legszívesebben elmennék, és soha nem is jönnék vissza...remélem egyszer így is lesz.
A hétvégén nem mehetek el túl sok időre, de nem érdekel, nem fogom itt tölteni a kis szabad időmet...ebben a diliházban. Ha kell, még éjjel is kint fogok megfagyni az utcán. Csak ne itt legyek!
Írtam ma egy új verset, nem tartozik a legjobb műveim közé, de elviselhető...bár kicsit lehangoló, mondjuk melyik versem nem az? Na, olvassátok el, írjatok ide kommentet légyszi!
Túl sötét
Viseld el, hogy mindig csak bántanak
Még akkor is, ha ezzel ártanak
Mert egyszer ezért úgyis bosszút állsz!
Az nem segít, ha folyton kiabálsz...
Életed a sötétség csarnoka
Aminek nincs, annak is van oka
De mit kérsz? Mondd, mit kérsz, te idegen!
Neked adom. Neked adom mindenem!
Hallgatsz, mint a halott. Hallgatsz és fekszel
Ki sírjából már sohasem kel fel
Odabent nyugszik, már nem dobog szíve
Más nem maradt, csak emléke és híre
Már túl sok a fény, forró és éget
De mondd, miért nem éget meg téged?
Halott vagy te is! Annyira, mint én!
De most már késő, az idő túl vén...
