Visszatértem Balatonkeneséről, azaz Balatoncifráról, ahogy átneveztük, de mondjuk már tegnap, de csak most volt energiám írni a blogba. Az fontos, hogy mégis mehettem Andikáékhoz. Sok minden történt vélünk, igen sok minden...az összeset nem is nagyon fogom felsorolni, mert nincs is kedvem, vagy nem is jut eszembe, de megpróbálom a legmókásabbakat leírni...
Kb. minden napunk úgy indult, hogy 11 táján felkeltünk, Andi ordított az anyujának, hogy hozzon reggelit, jól bezabáltunk, aztán visszafeküdtünk. Délben ugyancsak kajáltunk, aztán délután 4-5 között ráébredtünk, hogy jó lenne mosakodni, meg felöltözni, meg ilyesmik, rá is szántuk magunkat nagy nehezen, aztán valamikor kockulni mentünk a helyi cukrászdába, vagy le a strandra fürcsizni, vagy csak egyszerűen tovább baszakodtunk otthon, idegesítettük Andi tesóját, fényképeztünk...este viszont majdnem mindig elmentünk valahova, legtöbbször a nagy strandhoz, ahol esetenként sörözgettünk, csocsóztunk, ebben legtöbbször Andi nyert, de a léghokiban általában én. A zenegépet is sokat basztattuk, mindig beraktunk valami jót, hogy ne kelljen a mulatós muzsikát élveznünk...
Volt rá példa kétszer, hogy este mentünk el fürödni a strandra, egyik alkalommal kicsit nudiztunk is, mert miért ne, és elég vicces dolgokat üvöltöztünk, pl: Háhá, így lengetem a csöcsöm! -meg hasonlók...aztán a parta kiérve a szomszédságot pillantottuk meg, békésen szívták a spanglikat...kicsit égett a pofánk, dehát istenem, egyszer élünk! Másodjára kissé hangosan énekeltük a bölcs 30Y számokat éjjel, egy horgász bácsi ezért meg is akart minket dobni egy kővel, mert elijesztjük a halakat. Na de ő a hülye, aki ott a sekély posványban akar bármit is fogni...na mindegy.
Andi megkapta a Kis Punci Könyvet, ami nagyon tanulságos a fiatalságnak, többnyire felvilágosít, de akadnak benne olyan elengedhetetlen tények is, hogy a svéd 12 éves kislányok naponta többször maszturbálnak, és mókusnak hívják a picsájukat. Ezen jót derültünk. Ajánlom mindenkinek!
Utolsó előtti nap elmentünk 'turi-murizni', ami annyit tesz, hogy elbuszoztunk Veszprémbe, és ott látogattunk el a helyi turikba, és beszereztünk néhány szép holmit. Kétségtelenül sikerrel jártunk. És láttam Gabeszt is, ezért már érdemes volt lejönni. Szerzett egy pár boldog percet, csak azzal, hogy elment előttem...
Ott ünnepeltem a névnapomat is, szóval arra az időre anyáék is átjöttek Almádiból, és Andi anyukája vett nekem tortát^^ Bazz, szülinapra sem nagyon kapok, nem hogy névnapra...de jól esett. Felettébb. Ma meg is kaptam anyáéktól az ajándékom, egy új MP3 : ) 1 gigás, megvagyok vele, rá is pakoltam már mindent, amit akartam.
Na szóval a lényeg az, hogy életművészek vagyunk, nagyon jó volt Balatoncifrán, és remélem, Andi nem sokáig fog durcizni, mert most valamiért nagyon pikkelhet rám, csak nem tudom, miért. 'Aki Bence közé keveredik, az mehet árufeltöltőnek a penny marketbe'
