A mai napom igencsak furcsa volt...keringőt kellett próbálni, de nem volt Dávid (párom), ezért egyedül roptam:D Hát...fura volt, főleg, mert hülyének néztek, mivel úgy tettem, mintha ott lenne, és beszéltem hozzá. No problem. Jól ment a tánc. Ma is letámadtak az elsős kislányok, de a nap folyamán többször is, és nekemrohantak, és ölelgettek, meg követelték, hogy kapjam fel őket...hát majd' megszakadtam, de sebaj. Édes kislány, meg is kérdezte, hogy meghívom-e a szülinapomra, mondtam, hogy már lecsúszott róla, mert januárban volt, és erre ő mondta, hogy de majd jövőre, na de jövőre már nem leszek ott:) Dorkucikámmal egészen jól elvoltunk, mert szünetekben, meg néhány órán egymásnak üvöltöttünk, hogy 'kötözködsz?? velem kötözködsz?? kötözködsz reggel, délben, este! 11 és fél év ismerettség után még mindig??' :D:D Szóval cool volt...a többi szabad időmben rajzoltam, és a többieknek úgy megtetszettek műveim, hogy kértek, ezért kettőt el is ajándékoztam, bár nem tudom, mit ettek rajtuk, tele voltak negatív energiával...

A művészetről jut eszembe...megígértem, hogy rakok be egy verset, és be is tartom a szavamat, mert Szabika volt olyan kedves, és 11 kommenttel ajándékozott meg:) (K) Szóval most itt a vers, élvezzétek, vagy ne, lehet röhögni, vagy sírni, vagy csak botránkozni, ez az én nézetem, írjatok róla véleményt...

Képlet az életről

Miért ülök itt már megint?

Miért keresek új szavakat?

De a többi ember csak int

Ülök itt, és nézem a falakat

Nézem, de értelmét nem lelem

Ha sétálok is, csak vakon járok

De mindig közbeszól a másik felem

Vigyázz, most is itt van egy árok!

Árok, mit soha nem kerülök ki

Beleesek, akárhányszor látom

Csak várom, hogy jöjjön valaki

Mert emlékszem, hogy volt egy álmom

Álom, mit soha nem felejtek

Emléke ma is kísért, s éget

De én minden esélyt csak elejtek

Ez az egész nem más, mint az élet!