Nem tudom, hogy mi van mostanában velem. Azt hiszem, ilyen a depresszió. Tegnap még egész emberi kedvem volt, a négy napos szünetben méginkább, most meg legszívesebben felkötném magam. De komolyan. Kibaszottul elegem van a világból. A szülők tehetnek talán erről legjobban. Ma is leszarták, hogy rosszul vagyok, meg rossz kedvem van, ugyanúgy piszkáltak. Végülis kit érdekel? Azt se vették észre, hogy egy óráig potyogtak a könnyeim.

Ennyit a mai önsajnálatomról. Mára elég...ez is sok volt. Fájnak a végtagjaim. Eléggé. És kijött a fémallergiám is. Remek. Ez is hiányzott...ma meg amúgy nem lett volna olyan szar napom...rajzon kaptam egy 5-öst:) Ilyen anyáknapi virágot baszakottunk a lapra valami nemtudommilyen technikával. Számtechen meg fasza képeslapot csináltam. No meg gondoltam, veszek anyának anyák napjára még igazi virágot, vagy csokit, de nem tudom, mennyire örülne neki, hiszen mostanság nem mutat irántam semmi érdeklődést. Majd meglátjuk, mi lesz.

Aztán Andival már megbeszéltük, hogy holnap összefutunk, tán még itt is alszik, most kivételesen tényleg ő nálam, nem én ott. Remélem, el tud jönni.  Szükségem lenne most egy nagy adag állatkodásra!!!

Erről jut eszembe, tegnap taliztam Szabival, sőt, még át is jött hozzánk, látta a nyomortanyánkat, jelentem, mostmár boldog ember! Közbe hazatértek anyáék, akik persze nem tudtak róla, hogy Szabi itten van, de legalább ezért nem csinálták a fesztivált. Na mára ennyi elég is lesz, remélem sikerült mindenkit jól lehangolnom! Bye