A rohadt élet, ez nagyon xar...itten ülök, mer beteg vagyok, és sajnálom magamat, mert kurvára fáj a torkom, nyelni nem tudok, a fejem is fáj, meg hányhatnékom van...fasza:) Ja, és alig várom, hogy megtudjam, mi a Dika blogjának a címe, hogy olvashassam kicsiny életéről szóló sztorizását, nem mintha nem beszélnénk mindennap telón, vagy MSN-en, na de mindegy:D Azé' jó lesz az.

Majd megyek a dokihoz, aki biztos megint meg fogja állapítani, hogy nem is vagyok beteg, csak színlelek, mert nem akarok suliba menni, mint mindig. Na de majd ha sugárban lehányom, akkor elhiszi, hogy beteg vagyok? xD Jaj, ehhez most illik az a dal, amit Dikával írtunk át...Szállok az itallal:

Purdéként berúgtam, és azt hittem jó lesz

Hittem a borokban, és hittem a sörben

Tudtam, hogy én hányom le majd a világot

Viszláttam sörömet, és ez biz' megbántott

Gyomromban mindig ott volt valami halkan

Tudtam, hogy elhányhatom bármikor magam

És hogyha szeretnéd, megháglak téged

Az ital majd repít! A szárnyán visz engem!

De miért csak én ürüljek, hogyha más is hányhat?

De mért ne adjak italban szárnyat...az egész kocsmának?

Ref.: Az ital majd száll, és lehet, hogy téged nem talál

Így nem ismerhetsz engem! Hogy milyen, aki sugárban hány...

Én is szállok az itallal...hangosan ordítok most feléd

Neked krákogok dalt! És ezzel együtt a söröm is tiéd...

Aki nem tudná, az Caramell Szállok a dallal című számának a jobb változata, amit mi Dikával dobtunk össze, sztem nagyon poén, de igazából csak az tudja élvezni, aki ismeri az eredeti változatot.