Ma egész jó napom volt, mint a címből is kiderült, mert csak 4 órát kellett végig szenvednem, azok is könnyűek voltak, és jókat derültünk. Aztán Zizuval elmentünk a westendbe fülhallgatót venni, és mostmár full hangerővel tudom nyomatni a jófajta zenét. Ez jó...csak ma megint kezdődik itt a balhé, hogy anyám feladja, nem szed gyógyszert, nem megy kemora, mindenki le van szarva...de mi lesz velünk? Úgy gondolja, apa képes engem felnevelni egyedül? Mert nem...akkor velem mi lesz?

Azt mondja, senki sem törődik vele, holott az nem úgy van, csak beképzeli magának. Én jobban nem tudok vele törődni, sajnos azon emberek közé tartozom, akikben egy szemernyi sajnálat és megértés sincs...csak magamat tudom sajnálni, legalábbis látványosan, senki mást nem. De ez így van, sajnos ő is ilyen, úgyhogy elfogadhatná, hogy egy érzéketlen dög vagyok, kőböl van a szívem, nincs lelkem. Ez van...

Az élet szar, és a végén meghalunk, ez egy bölcs mondás, de ott van a kiemelés, csak a VÉGÉN! Nem kell ezt az időt megrövidíteni. Ha vége, akkor vége, majd eljön jópár év múlva, de nem most! De nem csak magára kéne gondolnia, én is itt vagyok. Nekem milyen lenne nélküle felnőni...? Szülők nélkül...? Mondjuk lehet, hogy a nagyszüleimnél, vagy intézetben, vagy tudom is én miben...? Szar!

Pedig ez a nap olyan jól kezdődött, és egészen este 8-ig tök jó volt...na mindegy. Legalább holnap nem megyek suliba, mert vizsgára tanulok. Geci vizsga, ez is minek van...Ááhhhh...faszomat má'...