Asszem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, ma sem volt valami jó napom, csak egy része. Bár az órák eléggé xarok voltak, meg nehezek is, de végig röhögött az osztály, már nagyon hiányoztunk egymásnak. I love 8.a! :) Imádom őket. De tanárokat rühellem. Ha megtudom, melyik hülye találta ki a suliban a 8.-os vizsgát, meglincselem. Na mindegy. Szóval az osztály remekül elvolt, a tanárok remekül szívattak minket, itthon megintcsak remekül megy a vita, úgyhogy szép az élet...nagyon! Kajakra öngyilkos ösztönök dúlnak bennem...mer nekem végülis mikor jó...? Az lehet, hogy néha napján igen, de az rohadt kevésszer fordul elő. Akkor meg minek itt szenvedni? Áááhhh...há' ezt kell csinálnie csájé? :D

De holnap tök faja lesz, mert csak 4 órára kell bemenni, szal lehet, hogy elmegyek fülhalgatót venni, mer a mostani bemondta az unalmast...jut eszembe, hétfőn vizsgázom, ami nagyon nem jó, mer nem sok mindent tudok...de remélem azért kettesre összehozom a magyart, és a föcit is.

Mindjárt itt van a szülinapom is, ami jó, mert 14 leszek, szal lesz személyim, bűntethető leszek, (bár ez kevésbé jó). De elvileg szeretnék egy kisebb bulit tartani, vagy minimum bepiálni, mégha egyedül is, de jó lenne.

Ja, és úgy néz ki, indulok azon a versenyen, amit rámerőltettek, mert anyám azt mondta, hogyha benne leszek az első 3 helyezettben, akkor kérhetek egy nagyobb dolgot, ami jelenesetben új teló lenne, mer ez a mostani tök ratyi. Igaz, hogy tud fényképezni, de nagyon puttó a felbontása, nincs rajta bluetooth, és amúgyis...gázos. Szóval új telóra vágyom. Nagyon belehúzok azon a versenyen, vagy lefizetem a zsűrit:D

Az utóbbi napokban elgondolkodtam azon, hogy milyen xar dolog a szerelem...mert az egy dolog, hogy ha kölcsönös, és addig jó is, de mi van ha nem az? Akkor megszakad az ember szíve...belülről szabályosan elég. És attól félek, hogy ez megint így fog velem történni...